2012. szeptember

Ifjúsági rovat

Lassan vége a nyárnak, minden kisdiák készül az első iskolában töltendő napjára, a felnőttek jót pihentek és újra belevetik magukat a munkába és mi fiatalok is újra felvesszük a dolgos hétköznapok ritmusát. Szerintem mindannyiunk szívében élnek az elmúlt időszak szép emlékei. Jó megosztani egymással az élményeket, a vicces történeteket és a gyönyörű természetben is megtapasztal ni Istent. Ezért szeretnénk egy rövid beszámolót adni arról a pár napról, amit Perén töltöttünk.

Az ifjúságunk nem kevesebb, mint 35 tagja együtt töltött 5 napot (augusztus 22.-26.) a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kis községen, Perén. Augusztus 22-én reggel indultunk. Az első nap eseményeire Máté Daniella így emlékszik:

„Ebben az évben Perére vezetett a kis csapat útja. Hála Istennek az ifjúság bőven el van látva autókkal, így az indulás előtti áldáskérő imát követően egyszerűen és kényelmesen utaztunk. Az úton – némi kellemetlenségen kívül – minden rendben ment, egyben, vidáman megérkeztünk Perére, ahol a (baptista) szállásadónk szeretettel várt már minket. A szállásadók szeretetét mindvégig éreztük, bőséges reggelivel, szendvicsebéddel és kétfogásos vacsorával láttak el, többször készítettek nekünk süteményt, valamint kaptunk gyümölcsöt is. A szállásunk tökéletesen alkalmas volt a kikapcsolódásra:  focipálya, amely röplabdapályává alakítható, medence, csocsó- és ping-pong asztal, közösségi teremmé alakítható étkező, a kert végében – amelyen keresztülsétálni eltartott vagy 10 percig – pedig a Hernád. Megérkezésünk napján ellátogattunk Vizsolyba, ahol Károli Gáspár magyar nyelvű teljes bibliafordításának kinyomtatása történhetett meg 1590-ben. Erről az eseményről rendkívül élvezetesen és látványosan számolt be az idegenvezető, aki a történetet rögtönzött színielőadással illusztrálta, az ifjúság tagjaiból verbuvált rögtönzött kis társulat segítségével. Annyit nevettünk, hogy nagyon sajnáltuk, amikor – azt követően, hogy a srácok kinyomtatták a vizsolyi Biblia első oldalát – véget ért az előadás. Miután visszaértünk a szállásra, többen lerohantunk a folyóra, mások be a medencébe. Rövid láblógatás után megkezdődött az első tanítás. A tanításokat valamennyi alkalommal Jocó tartotta, a cím: „Kapcsolatban” volt. A cím apropóját természetesen a téma adta. Manapság a Facebook bűvöletében élve mindenki feltünteti, épp milyen – a sokszor akár óránként változó – családi állapotát. Aki párkapcsolatban él, ezt a kifejezést tünteti fel az adatlapján. Arra gondoltunk, Istennel való kapcsolatunknak állandónak kellene lennie, folyamatosan mélyülő és intenzív kapcsolatnak. Az adatlapomon mindig is ez a kifejezés szerepelt a családi állapotomnál, éppen arra utalva, hogy ez a viszony nem változik Isten és közöttem. Jocóra mindenki feszülten figyelt, ahogyan csoportbeszélgetéseinken elhangzott, mindenkinek hordozott mondanivalót az általa közvetített üzenet. Akár mindannyiunknak másikat.”

Minden egyes estét (természetesen csak a vacsora után) közös énekléssel zártunk. Ezután alkalom nyílt közös játékra és beszélgetésekre, de ezeken már csak azok vettek részt, akik ébren bírtak maradni. Az éneklésben Tibi, Krisztián, Dalma, Dávid és Jómagam (Debi) vezettük a csapatot. Ezek az esti alkalmak rendkívül áldásosak voltak, én személy szerint már a próbák alatt is éreztem, Isten szólni akar hozzám, a táborban pedig sok üzenetet kaptam. Jó volt együtt, aktívan Isten jelenlétében lenni és saját megtapasztalásainkkal erősíteni egymást.

„Az idei tábor fontos része volt az úgynevezett dicsőítő alkalom. Esténként a vacsora, majd a kimerítő röpizés után összejöttünk, hogy énekekkel dicsérjük az Urat, valamint bizonyságtételeinkkel, megtapasztalásainkkal erősítsük egymás hitét. Ezekre az alkalmakra már hetekkel ezelőtt elkezdtünk készülni a dicsőítő csapattal. Szerettük volna, hogy ez az ifinyaralás több legyen, mint puszta szórakozás vagy pihenés. Ezek mellett arra vágytunk, hogy minden résztvevő találkozzon Istennel, megújult kapcsolatba lépjen Ővele. Izgatottan néztünk az esti alkalmak felé, reméltük, hogy a tábor végére mindenki feloldódik. Az első este után tudatosult bennünk, hogy Istennek nem kell bemelegítés, Ő az első pillanattól képes munkálkodni, és megnyitni az emberek szívét. Egyik fiatal a másiktól ragadta át a szót, hogy megosszon valamit az életéből. Ez így ment minden este, és míg Isten nevét felemeltük, közöttünk is egység jött létre. Azt hiszem, amilyen céllal indultunk a nyaralásra az beteljesedett: mindegyikünk lehetőséget kapott, hogy Isten jelenlétébe kerüljünk, meghalljuk az Ő hangját és döntsünk mellette.”

Széll Dalma

A második napon a fél 9-kor kezdődő reggeli áhítat (melyet minden reggel más fiatal tartott) és a finom reggeli után túrázni indultunk.

„Az ifjúság perei kirándulásán a rengeteg mély beszélgetés és tanítás mellett akadtak olyan alkalmak is, melyek fizikai valónkban mozgattak meg bennünket. Ezek azonban nem voltak kevésbé lelkiek, vagy maradandóak, csupán mások... Az első délutáni program, amit az ifi betervezett, egy túra volt. A Perétől durván 30 km-re fekvő hegyekig elautóztunk, hogy onnan gyalogszerrel induljunk tovább egy rövidebb barangolásnak. Már érkezésünkkor kitűnt, hogy a táj meseszép és kiváló kirándulóidő is volt. Nekivágtunk egy hegytetőn lévő romos vár meglátogatásának. Az autók számára kialakított úton közelítettük meg a vadregényes erdőségen keresztül, ez egy középhosszú, kényelmes séta volt. A tetőre fölérve láttuk, hogy a várat felújítják, úgyhogy rövid ideig gyönyörködtünk a kilátásban, majd vissza is fordultunk. A délután további részét a táborban töltöttük, csoportbeszélgetésen vettünk részt, amely nagyon hasznos volt, hiszen egymást is jobban megismerhettük. Erre a napra azonban még egy éjszakai kiruccanást is beütemezett a csapat. A Pere mellett haladó kijelölt túraútvonalon indultunk el, majd vakon követtük az utat, melyen haladtunk. A sötétben a dombtetőről kivételes kilátás nyílt a lejjebb fekvő falukra, városokra. Utunk hamar visszafordító szakaszhoz érkezett, mivel a helyi sintértelepet is sikerült elérnünk az éjszaka leple alatt... A visszaúton kukoricatáblák és napraforgómezők közt sétáltunk. A nyílt terepen óhatatlanul is meg-megálltunk, hogy kicsit nézhessük a csillagokat, alkalmanként a viszonylag gyakori hullócsillagokat. Lélegzetelállító volt a fényszennyezés hiányában látni a csillagos eget. Kiváltságosnak éreztük magunkat, hogy ott lehetünk.”

Katona Bernát

A következő napon Lillafüred felé vettük az irányt:

„Nyaralásunk harmadik napján, Jocó tanítása után hallhattuk bölcs vezetőink szavát: „Irány Lillafüred!”. Így hát felkerekedtünk és sonkás zsömléinkkel felszerelkezve elindultunk a Miskolctól 4 kilométerre lévő településre, melyet tőlünk egy órás autózással értünk el. Miskolcon áthaladva, a busz pályaudvarnál egy új taggal bővült csapatunk, ahogy kék közösségi oldalon áll: Zoltán Horváthtal. Lillafüreden a felső parkolóban álltunk meg, és a zöld turistajelzést, na meg a józan eszünket követve elindultunk a tó felé, ami mentén egy kisebb sétát tettünk a kiváló Bükki Nemzeti Park területén és friss, tiszta levegővel töltöttük meg a tüdőnket. Majd tovább csorogtunk a Palotaszálló mellett elhaladva egészen a vízesésig. Ez a vízesés húsz méteres magasságával Magyarország legnagyobb mesterséges vízesése. Mivel a patak vizében tilos úszkálni, így csak a látványban gyönyörködhettünk, de ez olyannyira elbűvölt minket, hogy a tervezettnél több időt töltöttünk nézelődéssel, amihez persze azért hozzájárult az illemhelység közelsége is.  Ezt követően megkésve bár, de törve nem erőltettet menetben indultunk el a Szent István barlang felé. Végül tökéletes időzítéssel elértük a három órakor kezdődő túravezetést, ami mint később kiderült megérte a sietséget. Egy gyönyörű cseppkőbarlangban haladtunk végig, ahol ismét megcsodálhattuk Isten alkotó munkáját. A félórás séta után a kellemes barlangi levegőről visszatértünk a tikkasztó hőségbe és lakóhelyünk felé vettük az irányt.”

Lesták Máté

A negyedik nap sok meglepetést és rengeteg kalandot rejtett magában. Taligásné Rákosi Mártinak is hatalmas élményt jelentett:

„Ismerkedés a kenuval... Az ifis nyaralás egyik fénypontja számomra a kenuzás volt. Az ifi egy kisebb csoportja már volt a nyáron közösen evezni, de arra nem volt lehetőségem elmenni, így ez volt életem első vízre szállása. Maradandó élmény volt számomra, az biztos! Összesen harmincan eveztünk, hat darab négy fős és két darab három fős kenuban. Én két fiúval – Mátéval és Gabival – eveztem, melynek eredménye az volt, hogy az első fél órában hétszer fordultunk bele a Hernádba, ezzel kiérdemelve a „legvizesebb” kenu képzeletbeli címét! A sekély vízben könnyen visszafordították a fiúk a csónakokat, így a melegben jól esett olykor-olykor megmártózni a vízben. Az összesen közel tizenhat kilométeres táv megtétele majdnem öt óránkba telt, mivel néhány szakaszon egyáltalán nem számíthattunk a Hernád sodrására, kizárólag a mi erőkifejtésünk hatására mozdult meg a csónak. De voltak szerencsére olyan szakaszok is, ahol a sodrás, az örvények nagy segítséget nyújtottak a haladásban, sőt olykor ügyességet és manőverezést kívántak, ha nem akartunk beleborulni a vízbe. Csodálatos volt a táj, a gémek szinte karnyújtásnyira pihentek tőlünk a vízből kiálló rönkökön, testközelből láthattuk mindazt a szépséget, amit Isten erre a számunkra eddig ismeretlen tájra helyezett. Hála Istennek komoly baleset nem történt, némi izomlázat, néhány elsodort papucsot és törölközőt leszámítva.”

Az utolsó nap, vasárnap lévén ellátogattunk az encsi baptista gyülekezetbe. A kis létszámú közösség hatalmas lelkesedéssel fogadott minket és nagy örömmel fogadta a szolgálatunkat, mely éneklésből, bizonyságtételekből és tanításból állt. Megható volt látni, hogy ez a kis gyülekezet milyen nagy munkát végez a környezetében és milyen szeretettel fordul hozzánk, testvéreikhez. Kis igekártyákat készítettek mindegyikőnknek, pedig nem voltunk kevesen... Kérték, hogy imáinkban hordozzuk őket, nem csak mi fiatalok, hanem az egész Pesterzsébeti gyülekezet is, amellett hogy szeretetteljes üdvözletüket küldik.

Megpróbáltunk röviden összefoglalni az ifjúság nyaralásának legemlékezetesebb pillanatait, de annyi minden történt és szerintem mindenki nevében mondhatom, olyan jól éreztük magunkat, hogy több órán keresztül tudnánk mesélni. Nemsokára a gyülekezetben élő szóban is tartunk egy kis beszámolót, ha minden jól megy fényképekkel együtt. Nagyon hálásak vagyunk elsősorban Istennek, hogy lehetővé tette számunkra ezt a nyaralást, hogy munkálkodott köztünk és építette a kapcsolatainkat Vele és egymással is. Köszönjük a gyülekezetnek, hogy imában hordoztak minket, balesetmentesen, épségben értünk haza. Szuper nyaralás volt, jövőre is megyünk!

Állandó alkalmaink

Istentisztelet
vasárnap 10 és 17 órakor

Bibliaóra
csütörtök 18.30 órakor

Gyermek Bibliakör
vasárnap 9 órától 10 óráig

Ifjúsági alkalmak
péntek 18 órától, vasárnap 9 órától

Kiscsoportos bibliatanulmányozás
vasárnap 9 órától 10 óráig

Lelkipásztori hivatal - az Imaházban
nyitva: minden hétfőn 14.00-től 20.00-ig
és minden szerdán 8.00-tól 14.00-ig
időpont egyeztetés: 06-20/449-0458

Énekóra
csüt.19.30 és vasárnap 18.30 órától

Úrvacsora
a hónap első vasárnapján a 10 órakor kezdődő Istentisztelet második felében

Közös imaóra
nyári hónapokban 9.30 órától 10 óráig

Törekvők órája
a résztvevők igényeihez igazodva

Baba-mama kör
minden páros hét szerdáján 17 órától

Előljárósági megbeszélés
a hónap első szerdáján 18 órától